HTML

A Föld: a Naprendszer elmegyógyintézete

'Az egyik másodpercben még minden szép és jó, ám az óramutató arrébb kettyen, és a jövő már nem a lehetőségek és a csodák gyönyörű parkja,mint korábban, hanem kínzókamra, amelyben csak az örökre letűnt múlt néhány emléke adhat erőt a túléléshez.'

Friss topikok

  • _brokenbutterfly_: Az ám!*o* (2011.03.29. 14:56) day 01
  • lovely-bones: *-* (2011.03.29. 13:45) day 0

Linkblog

day 06

_brokenbutterfly_ 2011.05.23. 19:44

 Hát, hogy is vagyunk, hogy is vagyunk...?Mindenki csak megy, jön, megy, jön, megy. Beszél, beszél, beszél, beszél...Elegem van. Nem akarom ezt. Qrvára csönd lehetne már. Érdekes elképzelés az, hogy 2012-ben meghalunk. Hogyan? Mi lehet akkora, hogy mindenki meghal egy napon? Azért kiváncsi leszek. Nem hiszem, hogy nagy tragédia lenne nekem, ha meghalna mindenki. Mert akkor elméletileg mindenki újjászületik egy állatban vagy a többségével találkozol valahol...menny vagy pokol vagy ki tudja hol. Utálom az életem és utálom, hogy élnem kell az életet. Mindenki kiakaszt. Hihetetlen. Már minden kis apróságtól feltudom magam húzni. Felmegy bennem a pumpa. De csak mire telik?? Egy kibaszott mosolyra. Számtalanszor eszembe jut, hogy véget vessek ennek az egész cirkusznak. Azzal mindenki jobban járna. Kivéve persze, hogy mindenki magán sírna. "Mit rontottam el?" Vagy valami hasonlót tudnék elképzelni anyától...Furcsa, hogy hiába beszélek, mintha a szavak, mire kiérnek a számon és hangokká alakulnak, már tök az ellentétei lesznek annak amit mondani akartam. Eddigi életem során egy olyan ember sem volt, akivel normálisan megtudtam volna értetni a gondolataimat. Gondolom ez részben azért is van, mert emberek vagyunk. Ő is, én is. Így persze, hogy nem értjük meg egymást teljesen. Ezt most nem tudom elmagyarázni. De minden egyes ember csak magára gondol. Senki másra. Mindig, minden helyzetben. Az a legnehezebb, hogy áthelyezdd egy kicsit a hangsúlyt magadról a másikra. Elvileg. Bár egész eddig sose vártam, hogy akárki megértsen...de lassan így 19 év után már talán egy kicsit jó lenne. Legalább egyszer. Pedig utálom, hogy ezt akarom...de a Tapéta telebeszéli a fejem és túl sokat gondolkodom hülyeségeken..:( 

És most is persze magamat utálom a legjobban az egészben. De már komolyan mondom, hogy mindent. A személyiségem, a "lelkem", a múltam, a külsőm, a hangom, az egész lényemet...és ez már kibírhatatlan...nem bírom...mégis mit kéne tennem? Hogy lehetne így bármi is rendben? Egyszerűen hányok magamtól. Nem tudom ezt már csinálni...Nem megy...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://brokenbutterfly.blog.hu/api/trackback/id/tr762926895

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása