Azt hiszem van olyan, hogy egyszerűen minden rossz. Vagy úgy is mondhatnám, hogy egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem boldogságra születtek, akiknek mindig van egy kis káosz mélyen magukban. És azt hiszem én is ilyen vagyok. Csak egyszerűen el kell fogadnom, hogy ez van. Sose fogok teljes szívemből együtt nevetni másokkal, sosem fogok teljes szívemből igazat szólni valakihez, sose fogok teljes szívből segíteni. Nem lesz túl sok boldog pillanatom az életemben, de azokat megakarom őrízni. A rosszakat meg valahogy képes leszek túlélni. Azt hiszem végig csinálom, csak azért, hogy ne tűnjek még szánalmasabbnak, mint amilyen vagyok. Elfogadtam a tényt, hogy egyedül kell végig mennem és nem bánom. Nem akarom megbánni. Elfogadom, hogy ezt osztották. Nincs más választásom. És nem sajnálom, már annyira nem érzem magam embernek, hogy nem bánom, ha elfeledkeznek rólam, vagy éppen megutálnak. Csak végig akarok érni nyugodtan, csendesen. Megalázhatnak ahányszor csak akarnak, nekem semmi közöm hozzájuk...
day 08
2012.03.04. 17:59
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://brokenbutterfly.blog.hu/api/trackback/id/tr234288583
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.