Jó sok idő eltelt mióta írtam. Igazából eszembe sem jutott, hogy van ez a blogom. Nah,de most igen, szóval leírok pár dolgot.
A fogyás jól ment, eddig a pontig. Szerintem a testem kezdd kiakadni a minimális kcal bevitelemtől és akárhányszor egy keveset eszek, nem tudok leállni. Rosszullétig zabálom magam...amitől rettentően kiakadok és ezért másnap fastolok. Ez szintén csak rosszabbítja a helyzetet, szóval egy ilyen kőrforgásba kerültem. Utálom az egészet! Lényegében nem akarok holnap suliba menni, mert rettegek, hogy kaját veszek magamnak. Nem akar lejjebb menni a súlyom se most emiatt. Egyszerűen látom magamon a hájt és rosszul vagyok. Most 50 kg vagyok. A legalacsonyabb értékem eddig a 48 kg. De most emiatt a hülye zaba miatt 50 vagyok..nem bírom elviselni!
Ahhoz, hogy fogyni tudjak teljes mértékben erre kéne koncentrállnom,de itt van ez a hülye suli, meg néha azért a barátaimmal is kell lennem és ez elront mindent. Nem akarok semmivel sem foglalkozni csak a súlyommal! Nem akarok foglalkozni a barátnőim pasijaival, vagy az öcsém tanulmányaival, vagy anyám megkeseredett személyiségével...csak legyek már vékonyabb. Akkor végre kapok majd levegőt, könnyű leszek és nem lesznek hangok a fejemben.
Holnap nem eszek semmit. Aztán ráállok,hogy 500kcal eszek egy nap, mert azt hiszem, ez hogy csak 100-al akartam túlélni nem fog menni hosszútávon nekem. Egy csődtömegnek érzem magam ilyenkor. Még erre sem vagyok képes. Nem vagyok képes nemet mondani, egy darab kibaszott sütinek.
Bármi is történjék, nem akarok megint dagadt lenni. Soha többet! Úgyhogy csak még egy kis erőt kérek...már nem vagyok messze a céltól. Nem akarok itt elbukni...
